A nyár a vakáció, a táborozás, kirándulások időszaka. A szabadban, különösen az erdőkben a mezőkön az emberekre leselkedő veszélyforrások közé tartozik a méh- és darázscsípés.
A felnőttek kb. 3%-a, a gyermekek kb. 0,4-0,8 %-a allergiás ezen rovarok méreganyagaival szemben. A rovarok szúrásakor fehérjetermészetű anyagok kerülnek az emberi szervezetbe, így akár egyetlen csípés is heves helyi illetve általános reakciót válthat ki. A többszörös egyidejű csípések pedig az arra túlérzékeny egyéneknél sokk állapot kialakulásához vezethetnek.
Életünk során az első méh és darázscsípés általában csak helyi reakciót okoz (fájdalom, a szúrás helyén bőrpír), azonban ennek során végbemehet az ú.n. szenzitizáció, vagyis a méh illetve darázs méreganyagaival szembeni túlérzékenység kialakulása. Allergiás túlérzékenységi reakció a következő alkalommal bekövetkező méh-, illetve darázscsípés során jöhet létre a már érzékennyé vált egyénekben. Ez lehet helyi és általános reakció is.
A helyi allergiás reakció erős, nagykiterjedésű duzzanatot, bőrpírt és viszketést jelent, az elváltozás nagyobb testrészt vagy egész végtagot érint.
Az általános reakciót anafilaxás sokknak nevezzük, melynek lényege, hogy a szervezet keringése összeomlik. A beteg röviddel a rovarcsípés után (2-30 perc) szédülést, erős szívdobogást érez, sápadt, verejtékezik, esik a vérnyomása. Mellkasi szorító érzés, ajak, arcduzzanat is kísérheti az előbbi tüneteket, nyelési nehézség, hányás alakulhat ki. Ilyen esetekben a beteg életveszélyben van, azonnali sürgősségi orvosi ellátásra van szükség, melynek során ingravénás gyógyszerekre, szükség esetén újraélesztésre is szükség lehet. Ha a méhcsípésre helyi allergiás reakció alakul ki, antihisztamin tartalmú gyógyszerek felírása történik.
Mind a helyi, mind az általános allergiás reakció lezajlása esetében a beteget allergológushoz kell irányítani az alapos és pontos kivizsgálás, illetve az ú.n. hiposzenzitizáló vagy más néven specifikus immunterápia elkezdése érdekében.
A kivizsgálás során vérből történik a méh illetve darázs specifikus antitestek meghatározása. Bőrpróba akkor végzendő, ha a specifikus antitest kimutatása klinikai tüneteket mutató egyénnél negatív eredményt ad.
A beteg elmondása alapján gyakran nem azonosítható hogy méh, vagy darázs csípte-e meg. Ilyenkor mindkét csípésfajtára vizsgálni kell a beteget, a keresztallergia lehetősége miatt.
Ha az eredmény pozitív, felnőttek esetében mind a helyi, mind a szisztémás allergiás reakció esetén el kell kezdeni az allergiás reakció „kioltását”, a hiposzenzitizációt, amely a méh és darázs méreg injekciós formában, kis adagokban, kéthavonta történő szervezetbe juttatását jelenti. Ez a kezelés nem veszélytelen eljárás, de kellő gyakorlattal rendelkező szakorvos kezében biztonságosan végezhető. Gyermekek esetében ajánlott kórházi osztályon végezni.
A terápia kiegészítéseként a méh- és darázscsípés allergiában szenvedő betegnek adrenalint tartalmazó injekció írható fel, melyet a beteg mindig magánál tart, és akár a természetben és a ruháján keresztül is könnyen beadhat. Az injekció beadása egészségügyi képzettséget nem igényel, így, ha ismételten méh- vagy darázscsípés éri a beteget, illetve ezek nyomán az általános anafilaxiás reakció elkezdődik, még a sürgősségi ellátás előtt a beteg beadhatja magának. Nagyon fontos, hogy ilyen esetben mindig kövesse a történéseket orvosi vizsgálat még akkor is, ha sikerült megelőzni a sokk kialakulását.
Megelőzés
Ha erdőbe, mezőre készülünk, ne viseljünk nagyon színes, rikító ruhaneműket, ne használjunk dezodorokat, parfümöket. Ha a rovar a közelben van, ne hadonásszunk, ne csapkodjunk. Mezítláb ne járkáljunk. Édes italokat, süteményeket ne hagyjuk szabadon. Ha a természetben étkezünk, mindig figyeljük meg az ételt, italt, hogy nincs-e benne méh, vagy darázs.
A színes illatos virágágyások mellett a méhek nagyobb számban fordulhatnak elő, ezért ilyen környezetben figyeljünk erre. Méhkaptárhoz, darázsfészekhez ne nyúljunk, azt bízzuk ebben jártas rovarirtó szakemberre. A méhrajt kerüljük el.
Teendők méh illetve darázscsípés esetén
A csípést követően az érintett személy figyelje meg önmagát, jelentkeznek-e a sokk tünetei (sápadtság, hideg veríték, nyirkos bőr, gyors légzés és pulzus, álmosság, eszméletvesztés).
Amennyiben igen, azonnal mentőt kell hívni, vagy a legközelebbi sürgősségi ellátó helyre kell vinne a beteget. Ugyanez a teendő, ha több csípést szenvedett el a beteg, és/vagy a csípés a száját, nyelvét, torkát érte (a nyelv/torok duzzanata légúti akadályt okoz).
Ha csak egy csípés érte a gyermeket vagy felnőttet és jól érzi magát, nincs teendő, meg kell figyelni az érintett területet. Próbáljuk megtalálni a rovart, amely valószínűleg elpusztult a csípés után, és nézzük meg, vajon méh-e vagy darázs. A szúrás közepén maradt fullánk nagyobb valószínűséggel utal méhre, mint darázsra.
Ha a fullánk a sebben van, távolítsuk el csipesszel, de szükség esetén tiszta körömmel is lehetséges. Semmiképpen ne nyomkodjuk, ne préselgessük a fullánkot, mert ezzel a mérget még mélyebbre juttathatjuk.
Helyi reakció esetén a méhcsípésre (melynek savas mérge van) alkalmazható gyenge lúgot, pl. szódabikarbónát pasztát/hígított ammóniát, darázscsípésre (melynek lúgos mérge van) gyenge savat, pl. ecetet/citromlét lehet alkalmazni. Minden esetben helye van antihisztamin (allergiaellenes) krém használatának, viszketés esetén antihisztamin tartalmú tabletta vehető be.
Hideg nyomókötést (kisméretű törölközőbe csomagolt jégkockát) csökkenti a fájdalmat, duzzanatot és a viszketést, segíti a sebgyógyulást.
Összefoglalva a méh- és a darázscsípés allergia akár életveszélyes kórkép kialakulásához is vezethet. Helyi és/vagy általános reakciókat kiváltó méh- és darázscsípés túlérzékenységi reakció esetén az alapos kivizsgálás és allergológiai kezelés, gyógyszer beállítás elengedhetetlen, mert így a súlyos kórállapotok megelőzhetők.
Dr. Bánfi Andrea Ph.D.
gyermektüdőgyógyász, vezető főorvos
Felhasznált irodalom:
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja
Allergológiai krízis állapotok diagnosztikája és kezelése
Készítette: Az Allergológiai és Klinikai Immunológiai Szakmai Kollégium
